2024. 10. 05. — Őszesti darules a Hortobágyon

Ezt követően a főszerepet a Hortobágy madárvilága, különösen az itt vendégeskedő darvak veszik át. Az ebéd utáni bevezető előadás és vetítés során megismerkedünk túravezetőinkkel is:

Konyhás István közel harminc éve kutatja a darvakat hazánkban és külföldön. Finnországtól Afrikáig nem egy alkalommal végigkísérte vonulásukat melynek tapasztalatairól beszél az előadás során. A Magyar Daruvédelmi Munkacsoport alapító tagja, többek között Hortobágyról is jelent meg ismeretterjesztő könyve.

Kiss Balázs  elismert természetvédelmi szakember, a Tisza-tó és a Hortobágy gyakorlott túravezetője és ismerője, korábban a Hortobágyi Madárkórház munkatársa, aki szívvel-lélekkel dolgozik természeti kincseink megismertetése és védelme érdekében.

Ezután terepjárókba szállunk, és a darvak nyomába eredünk. Meglátogatjuk őket a táplálkozóhelyeken, majd az arra legalkalmasabb helyen megtekintjük amint a lemenő napkorong előtt elhúznak a darvak a puszta felett éjszakai nyugvóhelyük felé tartva.

Minden terepjáróhoz tartozik egy erős nagyítású, állványos teleszkóp távcső, valamint szükség esetén a vendégeknek kézi távcsövet is biztosítunk.

A daru (közönséges daru vagy szürke daru, Grus grus) Magyarországon rendszeres átvonuló, egyedei hozzánk jellemzően Finnországi költőterületükről érkeznek (bár az utóbbi évtizedben több alkalommal is dokumentáltak nálunk költő párokat, ez még mindig nagyon ritka). Október elejétől november közepéig itt pihennek meg Afrikába vezető útjuk során. A Kárpát-medencén keresztül vonuló darvak 95 százaléka a Hortobágy felé veszi az irányt, ami hatalmas pusztáival, halastavaival, tarlóival kiváló pihenőhely számukra, és ahonnan csak az első hó vagy a fagy beálltával kelnek ismét útra. Mintegy 250 ezer egyed fordul meg ilyenkor a térségben, melyek éjjelre 25-30 ezresével gyűlnek össze a megszokott pihenőhelyeken. 

A daru a XX. század elejéig a Kárpát-medencében is rendszeresen költött, és a magyar néprajz és kultúrtörténet egyik ikonikus állatfaja volt, ami számos település és nemesi család címerében megjelenik, a kalapra tűzött darutoll pedig egykor státuszszimbólumnak számított. Az európai kultúrában az éberség mintaképeként szerepel, olyannyira, hogy a középkorban szelíd darvakat házőrzőként is tartottak. Szeretnek sekély vizes élőhelyeken éjszakázni, mert a vízben állva nem tudja őket sem négylábú, sem kétlábú ellenség észrevétlenül megközelíteni. 

Megjelenése karcsú, kecses. A hím testhossza 120-130 cm, a tojóé 100-110 cm. Szárnyfesztávolsága átlagosan 180-240 cm közt mozog, nagy termete ellenére mégis rendkívül könnyű madár: kifejlett egyedei csupán 5-6 kilót nyomnak. Alapszíne palaszürke, fekete szárnyvégekkel, fején fehér, fekete és vörös mintázattal. Ivaréretté 3 éves kor után válik. Monogám, többnyire egy életre választ társat magának. Az áprilisban kelő fiókák nyár végére elérik a kifejlett kori testméretet. Védett madár, eszmei értéke 50 000 Ft.

Látni a darvak tízezreit egy helyen, az álomszép hortobágyi naplementében, és közben hallgatni a hangos „krúgatásukat”, sokak szerint csodával felérő élmény, ami egy életre nyomot hagy az emberben.

Távcsöveinkkel sötétedésig követjük majd ezeknek a fenséges, mesébe illő madaraknak az esti programját. Körülbelül 20 óra táján (novemberben 19.00) ér véget a túra, amikor visszatérünk terepjáróinkkal az Állatpark területére.